Cházár András, Császár
Cházár András, Császár (Jólész, 1745. jún. 5. – Rozsnyó, 1816. jan. 18.): vármegyei főjegyző, jogi író, a magyar gyógypedagógia úttörője. Jogi tanulmányainak végeztével Rozsnyón ügyvéd, de amikor II. József az ügyvédeket a törvényszékhez benyújtott kereseteikben a német nyelv használatára kötelezte, lemondott az ügyvédségről. 1790-ben Gömör vm. főjegyzője, a nemesi-nemzeti mozgalom egyik vezetője megyéjében. A sajtószabadság ügyében írt röpirata országos visszhangot váltott ki. Jelentős szerepet játszott a m. nyelv elismertetését célzó mozgalomban, de ugyanakkor a szlovákok magyarosítására irányuló törekvésekben is. 1799-ben a süketnémák bécsi intézetében látottak alapján egy hasonló intézmény felállítására gyűjtést indított, amelyet ezer forinttal és rozsnyói házának felajánlásával ő maga kezdett meg. Munkásságának eredményeként 1802-ben Vácott megnyílt a süketnémák első intézete. Irodalmi tevékenysége az igazságszolgáltatás szervezésével kapcsolatos. Javaslatot készített egy m. tudós társaság létrehozására is. – M. Hungaria semper sua... (Eperjes, 1785); Törvényi rend, amely Magyarország törvény és ítélő székeinek szabatott (Kassa, 1789); Opinio de coordinatione juridicorum fororum... (Rosnaviae, 1802); A magyar nemzethez (Nagyszombat, 1806); Commentatio de suppliciis capitalibus (Leutschoviae, 1807); A nemesi felkelésről szóló törvények (Kassa, 1809). – Irod. Gácser József: Jólészi Ch. A. (Emlékév. a siketnémák Váczi Országos kir. Intézete 100 éves fennállásának ünnepe alkalmára. Bp., 1902); Arató Endre: A nemzetiségi kérdés története Magyarországon (Bp., 1960).
