Concha Győző
Concha Győző (Marcaltő, 1846. febr. 10. – Bp., 1933. ápr. 10.): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1886, r. 1900, ig. 1914, t. 1931). Jogot Pesten és Bécsben hallgatott. Utána bírósági fogalmazó. 1872-től a kolozsvári egy. rk., 1874-től r. tanára (alkotmány- és közigazgatási politika). 1892-től 1928-ig a bp.-i egy. tanára. 1913-tól 1918-ig főrendiházi tag, 1927-től felsőházi tag. 1922-től 1925-29 az MTA alelnöke. A századfordulót előző és követő évtizedekben a politika és alkotmányelmélet konzervatív felfogású, bár az uralkodó osztályok ilyen jellegű ideológusainál magasabb színvonalú művelője; eszméi hosszú ideig befolyásolták a hivatalos jogi felfogást. – F. m. Újkori alkotmányok (I-II, Bp., 1884-1888); A kilencvenes évek reformeszméi és előzményeik (Bp., 1885); Politika (I. Alkotmánytan, Bp., 1894, az MTA nagyjutalmát kapta érte); A rendőrség természete és állása szabad államban (Bp., 1901); Politika (II, Közigazgatástan, Bp., 1905); Báró Eötvös József állambölcselete és a külföldi kritika (Bp., 1908); Hatvan év tudományos mozgalmai között (I-II, Bp., 1928, 1935). – Irod. Berzeviczy Albert-Ereky István-Hegedűs Lóránt: C. Gy. (MTA Emlékbeszédek, Bp:, 1935); Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon (Bp., 1955).
