Cotel Ernő
Cotel Ernő (Salgótarján, 1879. ápr. 23. – Bp., 1954. nov. 8.): vaskohómérnök, műszaki egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1945-49), a műszaki tudományok doktora (1952). Oklevelét 1902-ben a selmecbányai ak.-án szerezte. 1903-tól közel tíz évig a Kaláni Vas- és Acélgyárban működött. Itt vezette be Mo.-on elsőként a martinkemencék automatikus ellenőrzését. 1912-1921 között a Korompai Vasgyár főmérnöke, majd ig.-ja. 1922-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet díját nyerte el A modern hengerlési technika alapelvei c. munkájával. 1923-ban a soproni főisk. vaskohászati tanszékének tanárául hívták meg, s ezt a helyet töltötte be – utóbb a főisk.-nak a műszaki egy.-be olvadásától mint műszaki egy. tanár – nyugalomba vonulásáig. Több, a kohászat körébe tartozó szabadalma ismeretes. Oktatásügyi kérdésekkel is foglalkozott. 1906-ban felvetette a második műegy. kérdését, mint a felsőház tagja bírálta a kormány kultúrpolitikáját. Oktatói és szakírói munkássága is igen jelentős. Tanulmányai a Bányászati és Kohászati Lapokban és tekintélyes külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg. – F. m. A hengerlés alapelvei (németül is, Sopron, 1928); A nyersvasgyártás alapelvei (Sopron, 1933): A Martin-acélgyártás (Sopron, 1937). – Irod. Vajk Péter: C. E. (Koh. L. 1954712); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (részletes bibliográfiával, Bp., 1958).
