Csáji Pál
Csáji Pál (Nagyida, 1902. ápr. 20. – Bp., 1964. nov. 16.): református lelkész, levéltáros. A gimn.-ot Rozsnyón végezte, 1920-ban érettségizett. Teológiát Sárospatakon tanult 1920–1924 között. 1929–30-ban Halléban és Bonnban képezte magát tovább. 1924-től segédlelkész, 1928-tól lelkész volt Szepsiben, 1942-től vallásoktató lelkész Kassán, 1945. júl. 15-től 1947. júl. 16-ig h. lelkész Szinán. A „lakosságcsere” folytán került Mo.-ra. Itt előbb (1947. okt. 1-jétől 1952. máj. 14-ig) több helyen segédlelkész, maj d 1952. máj. 15-től a Ráday Levéltárhoz rendelték, ahol 1962. jan. 1-jétől haláláig a dunamelléki egyházkerület levéltárosa volt. Bp.-i segédlelkészsége idején, valamint levéltári munkája mellett egyháztörténeti kutatásokat is végzett. Több dolgozata nyomtatásban is megjelent. Kéziratanyagát a sárospataki ref. tudományos gyűjtemény őrzi. Jelentősebb tanulmányai: A magyarországi ref. eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása 1725–1729 (Egyháztörténet, 1958); Énekeskönyv-revízió kísérlete 1729-ben (Egyháztörténet, 1958); Horváth Sámuel, a Második Helvét Hitvallás 1743. évi kiadója (Egyháztörténet, 1958); Jessenius György (Egyháztörténet, 1959); Csider Szabó Pál éneke (A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, 1955) – Irod. -nn- [Bottyán János]: Cs. P. és Kiss Lajos (Ref. Egyház, 1965).
