Csalog József, Csalogovits
Csalog József, Csalogovits (Pancsova, 1908. márc. 13. – Bp., 1978. máj. 6.): régész, néprajzkutató. Pécsi egy.-i tanulmányok után 1930-ban Bp.-en doktorált, és ezzel egyidőben gyakornok a Nemzeti Múzeumban. 1931–32-ben Berlinben ösztöndíjasként kidolgozta elméletét a hazai újkőkor időrendjéről. 1938-1946 között a szekszárdi múz. őre, késő középkori feltárásokat is folytatott, és kutatta a Sárköz népművészetét. 1946-1948 között a pécsi múz. munkatársa, 1949-től a keszthelyi múz., 1952-1954 között a jászberényi múz., 1954-től 1964- ig a szentesi múz. ig.-ja. Élete végéig a szentesi múz. régészeti, néprajzi és képzőművészeti anyagát rendezte és dolgozta fel. Jelentős neolitikus ásatások résztvevője, 1956-tól az Európa hírű Szegvár-Tűzköves feltárója volt. Cikkeiben a hazai neolitikum és rézkor kronológiai, technológiai és vallástörténeti kérdéseit dolgozta fel. – M. A magyarországi újabb kőkori agyagművesség bükki és tiszai csoportja (Folia Archeol., 1941); Bronzkori temető és újabb kőkori lakótelepnyomok Bonyhád határában (Bp., 1943); Busójárás (Poklada), a mohácsi sokácok tavasz-ünnepe (Pécs, 1949); Das Wohnhaus „E” von Szegvár-Tűzköves und seine Funde (Acta Archaeol. Hung., Bp., 1958); Die: Anthropomorphen Gefässe und Idolplastiken von Szegvár-Tűzköves (Acta Archaeol. Hung., Bp., 1959); A legújabb kökény-dombi fonatlenyomat tanulságai (Szeged, 1965). – Irod. Trogmayer Ottó: Cs. J. (Archaeol. Ért., 1979).
