Csánky Dénes
Csánky Dénes (Bp., 1885. ápr. 29. – São Paulo, Brazília, 1972. jún. 27.): festőművész, művészeti író, múzeumigazgató. ~ Dénes történész fia. Művészeti tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Isk.-ban és a müncheni Festészeti Akad.-n végezte; a bp.-i tudományegy.-en jogot tanult. Hosszabb időt töltött Berlinben és Hollandiában. 1910–12-ben a Műemlékek Orsz. Bizottságának titkára, 1912–22-ben a Fővárosi Múz. ig. h.-e. 1921-ben berendezte a Gr. Zichy Jenő Múz.-ot, melynek 1922–33-ban ig.-ja volt. 1933–34-ben az általa szervezett Székesfővárosi Képtár ig.-ja; 1935. jan.-ban a Fővárosi Múz.-ok központi ig.-ja, 1935. júl.-ban az Orsz. Magy. Szépművészeti Múz. főig.-ja lett. 1944-ben a lefoglalt zsidó műkincsek kormánybiztosává nevezték ki. 1944 végén a Szálasi-kormány utasítására megszervezte és végrehajtotta a Szépművészeti Múz. anyagának, valamint az oda beszállított műkincsek Németo.-ba szállítását. A II. világháború után külföldön maradt. 1945-48-ban Németo.-ban, egy Chiem-tó melletti faluban, 1948-49-ben Freiburgban élt. 1949-ben családjával együtt Brazíliába ment, s haláláig São Paulóban élt. 1906-tól állította ki víz- és olajfestményeit. Műveiből a bp.-i Nemzeti Szalonban (1919, 1920, 1925) és a Műcsarnokban (1934) rendeztek gyűjteményes kiállítást. Kezdetben zsánerképeket és a régi holland festészet hatását tükröző figurális akvarelleket festett. Utóbb érdeklődése a m. táj (főként az Alföld) felé fordult, az 1920-as évek közepétől kizárólag tájképeket festett. Az akkor eltűnőben lévő régi Pest-Budát mintegy 400 vízfestmény-miniatűrön örökítette meg. Brazíliában is sok akvarellt festett. 1934-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Min. megbízásából megrendezte a II. Nemzeti Képzőművészeti Kiállítást. 1937–44-ben szerk. az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvét. Megkapta az Esterházy akvarelldíjat (1916), a Halmos Izor-díjat (1921), a Pállik Béla-díjat (1922), a Szinyei Merse Társaság tájképdíját (1925), a barcelonai kiállítás aranyérmét (1929), a „Céhbeliek” Magy. Képzőművészek Társasága aranyérmét (1932), az áll. aranyérmet (1934) és a Corvin-koszorút (1938).
