Császár Elemér
Császár Elemér (Bp., 1874. aug. 7. – Budakeszi, 1940. júl. 3.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1909; r. 1922; ig. és t. 1938). ~ Ernő irodalomtörténész bátyja. Az egy.-et Bp.-en végezte. 1896-1918 között bp.-i gimn. tanár. 1908-tól a bp.-i egy. magántanára, 1916-tól c. rk. tanára. 1918-tól a pozsonyi, majd pécsi. 1923-tól a bp.-i egy.-en a m. irodalomtörténet tanára. 1913-tól a Kisfaludy Társ. tagja. 1920-tól a Petőfi Társ. alelnöke, 1937-től elnöke. 1914-től az Irodalomtörténeti Közlemények szerk.-je. A folyóiratokban nagyszámú cikke, tanulmánya és bírálata jelent meg. A legkonzervatívabb irodalomtörténészek közé tartozott, műveit koncepciótlan pozitivizmus jellemzi. – F. m. Verseghy Ferenc élete és művei (Bp., 1903); Bessenyei akadémiai törekvései (Bp., 1910); Ányos Pál (Bp., 1912); A német költészet hatása a magyarra a 18. sz.-ban (Bp., 1913); Shakespeare és a magyar költészet (Bp., 1917); A magyar regény története (Bp., 1922); A magyar irodalmi kritika története a szabadságharcig (Bp., 1925); A középkori magyar vers ritmusa (Bp., 1929); Arany János (Bp., 1938). – Inad. Gálos Rezső: Cs. E. Irodalmi dolgozatok (Cs. E. 60. születésnapjára, Bp., 1934) Kozocsa Sándor: Cs. E. negyvenévi irodalmi munkássága (Győr, 1934); Herczeg Ferenc: Cs. E. (Bp., 1941); Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962).
