Csató István
Csató István (Miskolc, 1916. márc. 24. – Bp., 1974. nov. 30.): újságíró, tudománynépszerűsítő szakíró. Pályáját Miskolcon az ottani Reggeli Hírlap munkatársaként kezdte (1934). 1945-ben a miskolci Szabad Magyarország rovatvezetője, majd a Magyar Nap c. napilap vezető munkatársa lett. 1948–52-ben Dobi István titkára, később a Népszava olvasószerk.-je majd, 1965–68-ban a Kulturális Kapcsolatok Intézete osztályvezetője, utána haláláig az Élet és Tudomány főszerk.-h.-e volt. Már az ötvenes évek közepén számos tudomány-népszerűsítő cikket írt. 1960-tól kezdve könyveiben elsőként foglalkozott a kibernetika és az információs forradalom népszerűsítésével. – F. m. A robotember (Bp., 1960); A Kozmosz partján. Az űrkutatás története (Bp., 1963); Okos gépek (Bp., 1964); A kibernetika. Az információ forradalma (Bp., 1969); A kibernetika és az ember (Bp., 1970); A számítógép az ön szolgálatában (Bp., 1975). – Szi. Fazekas György: Miskolci toronyóra (emlékirat, Bp., 1977).
