Csépe Imre
Csépe Imre (Kishegyes, 1914. szept. 23. – Szabadka, 1972. máj. 18.): író, költő, újságíró. 1945 előtt béres, kanász, kubikus, iskolaszolga, gyári munkás volt. 1946-ban a jugoszláviai Magyar Szó c. napilap munkatársa lett. Őstehetségként jelentkezett az irodalmi életben az 1930-as években; írásait a Kalangya, majd a Híd c. folyóiratok közölték. 1956-tól a Magyar Szó szabadkai munkatársa volt. Kötetben először a vajdasági írók antológiáiban mutatkozott be. Verseiben a két világháború közötti szegényparaszt életről, lelkületről adott hiteles vallomást. Esztétikailag egyenetlen lírájában a részletek képvilága és tényanyaga figyelemre méltó. Elbeszéléseket és regényeket is írt; témájuk a szegényparaszti élet. Fordul a szél (Újvidék, 1965) c. önéletrajzi regényében a két világháború közti vajdasági paraszti életet ábrázolta naturális hűséggel. Szülőhelyén évente irodalmi és kulturális program keretében emlékeznek meg róla. – F. m. Üzen a föld (versek, Szabadka, 1949); Májusi mezőkön (versek, Újvidék, 1952); Tarisznyás emberek (novellák, Szabadka, 1957); Fehér csönd (elb., Újvidék, 1959); Termő porban (versek, Újvidék, 1961); Alkonyatban (novellák, Szabadka, 1962); Fordul a szél (r., Újvidék, 1965); Mezei dolgok (elb., Újvidék, 1973); Határdomb (vallomások, Szabadka, 1973). – Irod. Utasi Csaba: Tíz év után (Újvidék, 1974); Juhász Géza: Kisparaszti lét- és magatartásforma Cs. I. kisprózai alkotásaiban (Üzenet, 1976. 9. sz.).
