Csergő Hugó
Csergő Hugó (Bp., 1877. jan. 18. – ? 1944. dec. ? ): író, újságíró. 1906-ban jogi doktorárust szerzett. 1896-tól a Fővárosi Lapok, majd a Pesti Napló munkatársa. 1905-06-ban a Polgár c. napilap szerk.-je. 1906-tól a Pesti Hírlap rovatvezetője. 1907-ben elnyerte a főváros irodalmi díját, a Ferenc József-díjat. Állandó munkatársa volt A Hétnek. 1914-től 1921-ig jelentékeny szerepet játszott a főváros életében mint a Népjóléti Központ ig.-ja. javaslatokat dolgozott ki a népgondozás rendezéséről. 1921-től ismét újságírással foglalkozott. 1926-tól a Polgár c. hetilap szerk.-je. Ezután megválasztották a Pesti Izraelita Hitközség főjegyzőjévé. Ott dolgozott, amíg a nyilasok el nem hurcolták. Szerk. a Száz év zsidó magyar költői c. antológiát (Bp., é. n.). – F. m. Az utolsó felvonás (elb., Bp., 1900); A lovag úr (színmű, bem. Vígszínház, Bp. 1906); Harminc év (versek, Bp., 1908); Levelek, amiket meg nem írunk (r., Bp., 1910); A budapesti nyomor vörös könyve (Bp., 1919); Az első hajnal (bem. Renaissance Színház, Bp., 1923); Cs. H. munkái 1897-1927 (I-II. Bp., 1928), Őszi Koncert (Orsz. Magy., Izr. Közművelődési Egyesület, Bp., 1943)
