Csiky Tibor
Csiky Tibor (Olaszliszka, 1932. júl. 10. – Bp., 1989. ápr. 2.): szobrász. A bp.-i tudományegy. Természettudományi Karán matematika- fizika szakos hallgatóként kezdte tanulmányait, végül a m. irodalom szakon kapott diplomát. Vidéken Balkányban és Vácrátóton volt kollégiumi tanár. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban fegyverrel vett részt. A szobrászattal öntevékenyen kezdett foglalkozni. Körplasztikák után táblakép méretű organikus absztrakt fa-reliefeket készített, kísérletezett festett relieffel is. Az 1970-es évektől a fémet választotta anyagul, főleg sárgarézből és krómacélból komponálta műveit. Népművészeti eredetű kompozíciói is vannak. Művészete utolsó korszakában visszatért a faplasztikához. Első kiállítása Bp.-en 1964-ben volt, első külföldi kiállítása Göteborgban 1966-ban. 1987-ben Bp.-en a Józsefvárosi Galériában állított ki utoljára. Megalapítója volt a Meditáció VI. nevet viselő neoavantgárd művészcsoportnak. – Irod. Frank János: Cs. T.-nál (F. J.: Szóra bírt műtermek, Bp., 1975); Hajdu István: Cs. T. (Bp., 1979); Frank János: Cs. T. halálára (Élet és Irod., 1989. 16. sz.); Bánszky Pál: Cs. T. és a Tokaji alkotótelep (interjú, riporter Kerékgyártó István, Kultúra és Közösség, 1990. 4. sz.); Kondrád György: Halotti beszéd Cs. T. szobrai és barátai között (Új Művészet, 1991. 2. sz.); Frank János beszéde Cs. T. síremlékének felavatásán (Élet és Irod., 1992. 33. sz.).
