Csilléry András
Csilléry András (Bp., 1883. okt. 22. – Drummonville, Quebec, Kanada, 1964. szept.): fogorvos, politikus. Tanulmányait a bp.-i, a berlini, a müncheni és a boroszlói egy.-en végezte, oklevelet Bp.-en szerzett (1908). 1908-11-ben a közös hadseregben ezredorvos, az I. világháború idején ezredorvos főnök, később a Honvédelmi Min.-ban az egészségügy előadója. A polgári demokratikus forradalom kitörése utáni mozgalmak egyik vezetője; megszervezte a Fehér Ház szervezetet, irányító szerepe volt a szakszervezeti kormányt eltávolító ellenforradalmi puccsban (1919. aug. 6.). A Tanácsköztársaság bukása után népegészségügyi min. (1919. aug. 15. – nov. 24.), az „ébredő magyarok” képviselője a kormányban; lemondása után a Keresztény Községi Párt alelnöke volt. 1928-ban az Orsz. Társadalombiztosító Intézet (OTI) főorvos-ig.-ja lett. A keresztény párt jobbszárnyának vezetője, a Keresztény Gazdasági Párt (1932), majd a Magyar Élet Pártja programjával ogy.-i képviselő (1939–44) volt. A Magy. Orvosok Nemzeti Egyesületének alapítója és ügyvezető ig.-ja (1919–44), a MONE c. lap szerk.-je (1924–28), az Orsz. Orvosszövetség elnöke (1927–34), 1921-ben és 1934-ben fogászati szakelőadó a debreceni tudományegy.-en, 1940–44-ben a fogászat ny. r. tanára, a stomatologiai klinika ig.-ja volt. Főmunkatársa volt a Nagy-Budapest c. hetilapnak (1938-44). A Németo.-ba telepített bp.-i orvosi kar kormánybiztosaként számos diák haláláért terheli a felelősség, mivel a diákokat az SS-be akarta kényszeríteni. 1944 végén Ny-ra menekült. – Irod. Lackó Miklós: Nyilasok, nemzetiszocialisták (Bp., 1966).
