Csizmadia Andor
Csizmadia Andor (Győr, 1910. szept. 4. – Bp., 1985. jún. 12.): jogtörténész, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok doktora (1964). Egy.-i tanulmányait a bp.-i, ill. a szegedi tudományegy. jog- és államtudományi karán végezte. A jogi doktorátust 1933-ban Szegeden szerezte. 1929-ben, Győr város közigazgatásában kezdte közszolgálatát. 1940-ben II. osztályú, majd I. osztályú városi aljegyző lett, s kinevezték Kolozsvár városi közigazgatásának egyik szervezőjévé. A népjóléti ügyosztályt vezette. 1944-ben Nagybánya polgármestere. 1945-46-ban a Népjóléti és Munkaügyi Min. szociális főfelügyelője, majd a szociális osztály vezetője. 1944-ben a műszaki és gazdaságtudomány egyetemen „A magyar városi jog” c. témakörből egy.-i magántanári képesítést szerzett. 1946-49-ben az egri jogakad. ny. r. tanára (m. alkotmányjog), prodékán. Egerben megszervezte a Szociográfiai Intézetet 1948-49-ben. Emellett előadott a bp.-i műegy. közigazgatási osztályán. 1949-től 1958-ig a bp.-i Eötvös Loránd Tudományegy.-en (ELTE) beosztott főisk. tanár, majd egy.-i docens az államjogi tanszéken. 1956 után az Áll. Egyházügyi Hivatal jogi tanácsadója is volt. 1958-tól a pécsi tudományegy.-en oktatott; tanszékvezető egy.-i docenssé, majd 1959-ben egy.-i tanárrá nevezték ki. A jogtörténeti tanszéket vezette. 1962-ben a jogi kar dékánh.-e, 1964-68-ban dékánja. 1980-ban vonult nyugdíjba. Főként m. jogtörténettel, elsősorban alkotmány- és közigazgatástörténettel foglalkozott. Kutatói működését nemzetközileg elismert tudományszervezői tevékenység egészítette ki. Doktori fokozatát Az állam és az egyházak kapcsolatainak jogi kérdései a Horthy- korszakban, 1919-1944 c. disszertációjával nyerte el. 1966-tól a Jogtörténeti tanulmányok szerk.-je volt. Az MTA jogtörténeti munkaközösségének elnöki tisztét is betöltötte. 1970-ben az Association Internationale d'Histoire du Droit et des Institutions elnökségi tagjává választották. 1976-ban a bécsi egy. Goldenes Ehrenzeichnis kitüntetést adományozott neki. 1979-ben az Osztrák Tudományos Akad. levelező tagjává választotta. 1981-ben a krakkói Jagelló Egy. honoris causa doktora lett. – F. m. A magyar városok kegyurasága (Győr, 1937); A magyar városi jog. Reformtörekvések a városi közigazgatásban (Kolozsvár, 1940); Magyarország közigazgatása (Karcsay Sándorral, Bp., 1946); A község (Bp., 1947); Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés (Beér Jánossal, Bp., 1954); Hajnóczy József közjogi politikai munkái (Bp., 1958); Az egyházi mezővárosok jogi helyzete és küzdelmük a felszabadulásért a XVIII. században (Bp., 1962); A magyar választási rendszer 1848 49-ben (Bp., 1963); Történelmünk a jogalkotás tükrében. Sarkalatos honi törvényeinkről. 1001-1949 (Beér Jánossal, Bp., 1966); A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban (Bp., 1966); A nemzeti bizottságok állami tevékenysége (1944-1949) (Bp., 1968); Rechtliche Beziehungen von Staat und Kirche in Ungarn vor 1944 (Bp., 1971); A 750 éves Aranybulla (Székesfehérvár, 1972); Magyar állam- és jogtörténet (egy.-i tankönyv, szerk. és társszerző, Bp., 1972, 19863); A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig (Bp., 1976); A szociális gondoskodás változásai Magyarországon (Bp., 1977); Bürokrácia és közigazgatási reformok Magyarhonban (dokumentumgyűjtemény, Bp., 1979); Jogi emlékek és hagyományok (vál. tanulmányaiból, Bp., 1981); A kormányzás egyes kérdései a felszabadulás előtt (Bp., 1983). – Irod. Kajtár István: Cs. A. (Jogtört. Szle., 1987. 4. sz.).
