Csorba Géza
Csorba Géza (Liptóújvár, 1892. júl. 27. – Bp., 1974. dec. 27.): szobrász, Kossuth-díjas (1950), érdemes művész (1961), kiváló művész (1971). Stróbl Alajosnál, majd a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Radnai Bélánál tanult, 1913-ban azonban forradalmi elvei miatt kizárták. Ez évben Rónai Dénes fényképész műtermében gyűjteményes kiállítást rendezett. Az I. világháború után egy ideig kőfaragó szobrászként dolgozott. Már 1914-ben megmintázta Ady Endrét. Baráti viszonyba került a költővel. Többször örökítette meg Ady alakját. Lerajzolta a halottas ágyon, elkészítette halotti maszkját. Legismertebb művét, Ady monumentális síremlékét 1930-ban állították fel a Kerepesi temetőben. 1937-ben készítette el Ady emléktábláját az egykori „Három holló” vendéglő falára (ma: Andrássy út 24.). Ady mellszobrát a városligeti Művészsétányon 1952-ben, a költő reprezentatív emlékművét a Liszt Ferenc téren 1960-ban avatták fel. 1933-ban készült el Kőrösi Csoma Sándor szobra (Az örök vándor) – a szobor egyik változata ma Tokióban van, az egyetem buddhista szentélyében. A Madách-síremlék, a Pethes-síremlék, a Napozó (1937), Édesanyám, Bartók, Babits, József Attila szobrai maradandó értékűek. Nagyvonalú, zárt formák jellemzik többnyire kőbe faragott műveit. Drámai feszültséggel tudta felidézni a múltat. Szobrai olykor patetikusak, máskor fegyelmezetten klasszicizálók. Több műve van az MNG gyűjteményében. – Irod. Móricz Zsigmond: Cs. G. magyar pantheonja (Irodalomról, művészetről, Bp., 1959); László Gyula: (Új Írás, 1976. 1. sz.).
