Csortos Gyula
Csortos Gyula (Munkács, 1883. márc. 3. – Bp., 1945. aug. 1.): színész. Küzdelmes gyermekkor után, atyja akarata ellenére elvégezte a Színiak.-t. Háromévi vidéki működés után (Szeged, Debrecen és Temesvár) fellépett a Népszínház-Vígoperában. Sikeres bemutatkozása alapján hamarosan szerződést kapott a Magyar Színházhoz, amelynek három éven át volt tagja. Ezután sorra játszott majdnem mindegyik fővárosi színházban, de fellépett kabarékban, varietékben, nyári alkalmi darabokban is. 1927-től 1932-ig; majd 1937-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. 1937-ben nevezték ki örökös tagnak. Rendkívül széles skálájú művész volt, egyéniségének alaphangulata a tragikomikum. Művészi álakításainak csúcsa Hauptmannnak a Vígszínházban előadott Naplemente előtt c. drámájában Clausen tanácsos (bemutató 1932. dec. 3.). Alakját, hangját és játékát a felszabadulás előtt készült m. hangosfilmek egész sora őrzi. Már a némafilm korszakában kezdett filmezni, s a hangosfilm idején a m. filmek egyik vezető egyénisége lett. Utolsó fellépte a Nemzeti Színházban 1945. május 7. Csehov A medve c. vígjátékának főszerepében volt. – F. sz. Shylock (Shakespeare: Velencei kalmár), Vackor (Shakespeare: Szentivánéji álom); Liliom (Molnár: Liliom); Szellemfi (Szigligeti: Liliomfi); Hjalmar (Ibsen: A vadkacsa); Ezra Mannon (O'Neill: Amerikai Elektra); Ványa bácsi (Csehov: Ványa bácsi). – I. f. A dolovai nábob lánya (1916); Rongyosok (1925); Hippolyt a lakáj (1931); Lila akác (1934); Új földesíti (1935); Két lány az utcán (1939); A szűz és a gödölye (1941); Szerelmi láz (1942); Rákóczi nótája (1942); Egy pofon, egy csók (1944). – Irod. Nagy Magyar Színészek (Szerk.: Gyárfás Miklós és Hont Ferenc, Bp., 1957); Bárdi Ödön: A régi Vígszínház (Bp., 1957); Gyárfás Miklós: Színész könyv (Bp., 1958); Demeter Imre: Rivalda (Bp., 1959); Ribi Sándorné: Cs. Gy. (Színháztört. Füz. 3., Bp., 1962). – Szi. Rónay György: A nábob halála (r., Bp., 1957); Kellér Andor: A titkos lakó (Bp., 1962).
