Csuka Zoltán
Csuka Zoltán (Zichyfalva, 1901. szept. 22. – Érd, 1984. márc. 23.): költő, műfordító, József Attila-díjas (1965). 1906-tól Szabadkán élt, 1915-ben került családjával Pécsre. Gimn.-i tanulmányait Pécsett végezte, itt indult írói, szerkesztői pályája, 1919-ben a Diák, 1920-ban a Krónika c. lapot szerk. 1920-ban jelent meg első verseskötete (Mese az Orgonakirályfiról). Mikor Horthy Miklós csapatai bevonultak Pécsre, a jugoszláviai Vajdaságba emigrált. Újvidéken fakereskedésben dolgozott, majd konzervgyári munkás volt. 1922-ben került Vajdaság c. napilaphoz, ezzel egyidőben megindította az Út c. aktivista folyóiratot. Az 1920-as évek végén a vajdasági m. szépirodalom szervezésébe fogott. Folyóirat szerkesztéseivel a vajdasági m. írók felnevelésén munkálkodott: Vajdasági Írás (Szenteleky Kornéllal, 1928-29), Képes Vasárnap (1929-1930). Megalapította Szenteleky Kornéllal a Kalangya c. folyóiratot 1931-ben, mely a két világháború közötti jugoszláviai m. irodalom legfontosabb orgánuma volt. Vajdasági Galéria néven Balázs G. Árpád festővel kiállításokat és előadásokat szervezett. 1933. aug.-ban tért vissza Mo.-ra és Érden telepedett le. Megindította a Láthatár c. folyóiratot, szerk. megszűnéséig (1944 ősze). Jugoslavensko-Madarska Revija néven negyedéves délszláv-m. tudományos folyóiratot hozott létre (1940, Bp.- Belgrád), első számában jelent meg Németh László Híd a Dráván c. esszéje. 1945-től szerb, horvát, szlovén regényeket fordított. 1950-től 1955-ig a Rajk-per kapcsán koholt vádak miatt börtönbüntetést szenvedett. Rehabilitálása után (1955) munkásságát költészetének és a jugoszláviai irodalom közvetítésének szentelte. A jugoszláv népek irodalmának története c. kézikönyvében hazánkban első ízben tekintette át a szerb, a horvát, a szlovén irodalom fejlődését az V-VI. századtól 1945-ig (Bp., 1962). Életéhez nyújt ismeretet: „… Mert vén Szabadka áldalak …”. Emlékezés életem korszakára (Szabadka, 1971); Életem tanulsága (Budapest, 1978. 11. sz.); Pécs fölött csillag. Önéletrajzi jegyzetek (Üzenet, 1984. 5-6. sz.). 1976-ban portréfilm készült róla. A Fordítók Nemzetközi Szövetségének díjával (1977), a Matica Srpska emlékérmével (1981) tüntették ki. 1976-ban könyvtárának felajánlásával alapította meg Érden a Jószomszédság Könyvtárat. – M. Mindent legyűrő fiatalság (versek, Szenteleky Kornél bevezetőjével, Novi Sad, 1931); Tűzharang (versek, Novi Sad, 1933); Életív (versek, Juhász Géza bevezetőjével, Debrecen, 1936); Sötét idők árnyékában (versek, Bp., 1939); Buzgó kiáltás (vál. versek, Benedek Marcell előszavával, Bp., 1957); Előretolt állásban (versek, Juhász Géza előszavával, Újvidék, 1966); A szentendrei rebellis. Jakov Ignjatovic életrajza (Bp., 1969); Ellentmondás a halálnak (versek, Bp., 1971); Csillagpor. Jugoszláv lírai antológia – műfordításai (Bp., 1971); Poezia (vál. versek, Zagreb, 1975); Az idő mérlegén (versek, Czine Mihály előszavával, Bp., 1977); Bizonyságul (versek, Bp., 1983). – Irod. Varga Domokos: Beszélgetés Cs. Z.-nal (Látogatóban, Bp., 1971); Bertha Bulcsu: Interjú Cs. Z.-nal (Irók műhelyében, Bp., 1973); . Jószomszédság. Kelényi István interjúja (üzenet, 1976. 9. sz.); Szirmai Károly: Cs. Z. költészete (Szavak estéje, Bp., 1978); Bori Imre: Egy világirodalomkép-formáló (Nagyvilág, 1981. 9. sz.); Fried István: Cs. Z. hűsége (Jelenkor, 1981. 9. sz.); Kemény G. Gábor: Déli csillag alatt. Cs. Z., az irodalomszervező (Irod. tört., 1983. 2. sz.); Botlik József A kölcsönös hídépítés az egyetlen út (interjú, Olvasó Nép, 1983); Fehér Ferenc: Cs. Z. mérföldkövei (Egyazon ég alatt, Újvidék, 1984); Dér Zoltán: Életbetöltő szenvedély. Az utolsó szabadkai interjú Cs. Z.-nal (7 nap, 1984. 14. sz.); Gubás Ágota: Az utolsó interjú (Üzenet, 1984. 5-6. sz.); Czine Mihály: Hűségben és barátsággal. Cs. Z. búcsúztatása (Élet és Irod., 1984. 14. sz.); Sziklay László: Cs. Z. halálára (Irod. tört. Közl., 1984. 4. sz.); Fehér Ferenc: Cs. Z. (Kortárs, 1984. 8. sz.); Vujicsics Sztoján: Az életív végén (Nagyvilág, 1984. 6. sz.); Cs. Z. Önálló és szerk. műfordításainak bibliográfiája (Híd, 1984. 4. sz.).
