Daday Jenő
Daday Jenő (Búzamező, 1855. máj. 24. – Bp., 1920. ápr. 2.): zoológus, hidrobiológus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1889; r. 1910). Természetrajzi tanulmányait a kolozsvári egy.-en végezte, ahol 1878-ban bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett, 1878–85-ben egy.-i tanársegéd, 1882-től a kolozsvári, 1888-tól a bp.-i egy. magántanára. 1885–86-ban a nápolyi zoológiai állomáson dolgozott, 1887-től az MNM Állattárának segédőre, majd őre. 1902-től a műegy. állattani tanszékén ny, r. tanár. Kiterjedt, munkássága igen sok adatot hozott napvilágra, főleg a belvizek, édesvizek állatvilágáról. Jelentős kezdeményező munkát végzett a m. állattani irodalom ismertetése terén. Kisebb dolgozatai m. és külföldi szaklapokban jelentek meg. – M. A Magyar Állattani Irodalom ismertetése (I. rész 1870 1880, Bp., 1882; II. rész 1881–1890, Bp., 1891); Rovartani műszótár (Bp., 1894); A magyarországi tavak halainak természetes tápláléka (Bp., 1897); Mikroskopische Süsswasserthiere aus Ceylon (Bp., 1898); Magyarország kagylós levéllábú rákjai (Bp., 1913). – Irod. Entz Géza: D. J. r. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1925); Rapaics Rajmund: A magyar biológia története (Bp., 1953).
