Darabos Pál
Darabos Pál (Bp., 1911. nov. 27. – Bp., 1982. júl. 22.): gyermekorvos, szakszervezeti vezető. Polgári család gyermeke. Orvosi diplomáját 1935-ben a szegedi orvostudományi egy.-en szerezte. Szakmai pályafutását gyermekorvosként kezdte a bp.-i Bródy Gyermekkórházban. 1943-tól munkaszolgálatos orvosként dolgozott Kolozsvárott, ahonnan 1944 máj.-ában a németo.-i Buchenwaldba deportálták. 1945 júl.-ában tért vissza Mo.-ra, és a Nemzeti Segély gyermekszakorvosaként kezdett dolgozni, bekapcsolódott a munkásmozgalomba és aktív szerepet vállalt a Magy. Orvosok Szabad Szakszervezetének munkájában. 1946-ban belépett az MKP-ba. 1949-ben Csepelen rendelőintézeti orvos. 1963-1974 között az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára, majd főtitkára. 1964-ben tagja lett a Szakszervezetek Orsz. Tanácsának (SZOT) és a SZOT elnökségének is, mely tisztségét 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig betöltötte. 1975-1980 között nyugdíjasként a SZOT központi vezetőségének elnöke, haláláig tagja volt. Szervező tevékenysége eredményeként fogalmazódott meg az Orvosi Rendtartás. Működése idején alakultak meg és kezdték meg munkájukat az etikai bizottságok. Nemzetközi elismerésként 1968-1975 között a Közalkalmazottak és Rokonszakmák Nemzetközi Szövetségében az Egészségügyi Bizottság elnöki tisztségét töltötte be. Szakmai kitüntetései: Érdemes Orvos (1954), Bókay-emlékplakett (1957), Weil Emil-emlékérem (1960). – M. Az egészségügyi dolgozók művelődési helyzete (Bp., 1962); A falu egészségügyi ellátásának problémáiról (Bp., 1962); Az orvostovábbképzés helyzete, problémái, feladatai (Bp., 1964). – Irod. Dr. D. P. (1911-1982) (Orv. Hetil., 1982. 123.).
