Darázs Endre
Darázs Endre (Bp., 1926. febr. 15. – Bp. 1971. jún. 29.): költő, József Attila-díjas (1950, 1952). Borsi Darázs József költő fia. A bp.-i tudományegy. bölcsészhallgatója volt. 1947-től 1949-ig a Magyarok c. irodalmi folyóirat segédszerk.-je, 1949–50-ben a Hungária, 1952-től a Szépirodalmi Könyvkiadó, 1954-ben a Hírlapkiadó Vállalat lektora volt. Első versei 1945 előtt jelentek meg, önálló kötettel 1947-ben jelentkezett (Kunyhó, füsttel). Színek, érzések, egyetemes igényű gondolatok jellemzik a Vasszobor (Bp., 1948) c. kötetét. Az ötvenes években több költeményében is feltűnik a szocializmus világméretű győzelmének idilli képe. Az Erőd utca (Bp., 1956) c. ciklusának ihletője Bp. ostroma. A Tűztánc (Bp., 1958) c. költői antológiát szerkesztette, a megújuló m. irodalmi életben azonban már alig vett részt. – F. m. Rosszban jóban (versek, Bp., 1958); Portré ezüstkeretben (versek, 1964); Szarvasok futása (válogatott versek, Bp., 1966); Egy főkönyvelő hegedül (versek, posztumusz, Bp., 1972); Vashold, Csillaghajó, Tigrisemberek (Tudományos-fantasztikus regények – tudományos-fantasztikus elbeszélések, utószó ifj. Bartha Lajos, Kuczka Péter, Bp., 1975). – Irod. Rónay György: Kunyhó, füsttel (Magyarok, 1947); Szabó Ede: Fiatalok (Csillag, 1950); Görgey Gábor: Erőd utca (Csillag, 1956); Asperján György: Szarvasok futása (kritika, 1966); Faragó Vilmos: D. E. halálára (Élet és Irod., 1971. 27. sz.).
