Darkó László
Darkó László (Torda, 1924. máj. 22. – Kolozsvár, 1970. febr. 13.): romániai magyar művészettörténész, festő. Régészeti, művészettörténeti és francia-német szakos tanulmányait a kolozsvári Ferenc József, ill. 1945-től a Bolyai Tudományegy.-en végezte. Festészetet magánúton tanult Gáll Ferenctől. 1948-ban művészettörténeti doktorátust szerzett A tájképfestészet korszakai c. értekezésével. Két ízben is hosszabb tanulmányúton járt Dániában. Művészeti évfordulókra írt megemlékezései (pl. Manet, Paál László, Courbet, Delacroix stb.) és időszerű művészeti kérdésekről írott kisesszéi, valamint útijegyzetei az Utunkban jelentek meg (1958-1967). Festői pályafutása mellett (főleg arc- és tájképek) restaurátori tevékenysége is számottevő. A kolozsvári Szent Mihálytemplom helyreállításakor előbukkant falfestménytöredékek feltárásáról és megőrzéséről a Kelemen Lajos Emlékkönyvben számolt be (1957). Részt vett a nagyváradi püspöki palota (ún. Barokk Palota) falfestményeinek helyreállításában (1969). – Irod. Szőcs István: Búcsú D. L.-tól (Utunk, 1970. 8 sz.); Lőrinczi László: D. L.-t elragadta a halál (Új Élet, 1970. 6. sz.).
