Darnay-Dornyai Béla
Darnay-Dornyai Béla (Keszthely, 1887. márc. 25. – Bp., 1965. ápr. 5.): tanár, muzeológus, honismertető. A bp.-i tudományegy.-en 1910-ben tanári, 1913-ban bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1909-től 1921-ig gimn. tanár Rózsahegyen, Veszprémben és Magyaróváron; közben Rózsahegyen 1913-ban megalapította a Liptóvármegyei Múz.-ot; Veszprémben és Magyaróváron múz.-i őr is volt. 1921–23-ban Bp: en az Áll. Szőlészeti Intézet kutatója. 1923-tól Salgótarjánban reálgimn. tanár, közben lerakta alapját az ottani múz.-nak. 1940-től 1948-ig, nyugalomba vonulásáig a keszthelyi Balaton Múz. ig.-ja. 1952–54-ben a Földtani Intézet geológusaként újra dolgozott. Megalapítója volt a tatai múz.-nak is, amiért a város díszpolgárává választotta. Foglalkozott geológiával, hidrológiával, barlangkutatással, botanikával, fő területe azonban a néprajz volt; ez irányú gyűjtésével egészítették ki a salgótarjáni múz, anyagát. Művei közül a legjelentősebbek a Bakonyt, a Balatont, Salgótarjánt és környékét ismertető útikalauzai. A Salgótarjáni könyvek megindításával a két világháború között megalapozta Salgótarján történelmi irodalmát. – F. m. Veszprém és környékének részletes kalauza (Bp. 1927); Salgótarján és a Karancs-Medves vidék részletes kalauza (Salgótarján, 1929); Balaton és környéke részletes kalauza (Bp., 1934): Balaton-Felvidék útikalauz (Zákonyi Ferenccel, Bp., 1955); Nagyvázsony és környékének útikalauza (Veszprém, (1963). – Irod. Vajkai Aurél: D.-D. B. Veszprém megyei Múz. Közt., 1965.)
