Dávid Antal
Dávid Antal (Kézdivásárhely, 1913. júl. 30. – Bp., 1988. júl. 26.): író, újságíró. Középisk. tanulmányait Kézdivásárhelyen és Bp.-en végezte, itt érettségizett 1932-ben. Az innsbrucki egy.-en gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott. Móricz Zsigmond biztatására kezdett írni a 30-as években. 1932-34-ben a kézdivásárhelyi Székely Újság levelezője volt. 1934-től a Brassói Lapok, később a kolozsvári Keleti Újság, 1941-45-ben a marosvásárhelyi Szövetkezés és a kolozsvári Magyar Nép c. lap belső munkatársa volt. 1945-ben Bp.-re települt, köztisztviselőként dolgozott, emellett szerk. az Angyalföld c. lapot. Írásai fenti lapokban, továbbá az Erdélyi Helikon, a Pásztortűz, a Kelet Népe és a Híd c. lapban jelentek meg. – F. m. Hírek (Kolozsvár, 1935); Hazátlan voltam (Kolozsvár 1941); Üstökös a kéményen (Kolozsvár, 1941); Muzsikáló kút (Bp., 1969); A kolozsvári futár (Bp., 1972); Háromszék nem alkuszik (Bp., 1973); Erdély nagy romlása (1-3. Bp., 1977); A tanú (Bp., 1981); Az első felvonás (Bp., 1982); A szolgadiák (Bp., 1983). – Irod. Tüskés Tibor: Korok és irányzatok az ifjúsági történelmi regényekben (Könyvtáros, 1975. 7. sz.); Bárdosi Németh János: Erdély nagy romlása (Jelenkor, 1978. 6. sz.); Majtényi Zoltán: Dávid Antal hetven éves (Élet és Irod., 1983. 30. sz.).
