Deák-Ébner Lajos
Deák-Ébner Lajos (Pest, 1850. júl. 18. – Bp., 1934. jan. 20.): festő. Münchenben és Párizsban tanult. Első képét (Gyermekek szülővel) 1873-ban állította ki Bécsben. Itt ismerkedett meg a francia festészettel, s ennek hatására Párizsba költözött. Barbizonban Paál Lászlóval és Munkácsy Mihállyal szoros barátságot kötött. Munkácsy, a francia J. Bastien-Lepage és J. F. Millet nagy hatással volt fejlődésére. 1874-től több mint egy évtizedig a nyarat Szolnokon, a telet Párizsban töltötte. A szolnoki művésztelep kiemelkedő képviselője. Ez időszakban jelenik meg művészetében az alföldi paraszttípusok friss, valószerű ábrázolása. Festői kvalitásai és a külföldnek szokatlan témák itthon és a nyugati fővárosokban is elismert művésszé tették. Művészetének legnagyobb ereje a realisztikus környezetrajz, a barbizoni isk.-tól tanult objektív ábrázolás volt. Monumentális, dekoratív jellegű műveinek minősége nem érte el életképeiét. 1887–1922 között Bp.-en a Női Festőisk. vezetője. 1889–90-ben Lotz Károllyal és Székely Bertalannal együtt a tihanyi apátság freskóit, 1895–99-ben a Műcsarnok előcsarnokának falképeit festette. 1918-ban gyűjteményes kiállítása volt az Ernst Múz.-ban. – F. m. Kofák; Hazatérés a tanyáról; Nászmenet; Húsvéti körmenet; Szolnoki vásár; Fifine; Paál László képmása; Gólya a háztetőn az MNG tulajdonában és magángyűjteményekben vannak. – Irod. Mőbius Izabella: D.-É. L. (Bp., 1940); Végvári Lajos: D.-É. L. (Szabad Műv. 1950. 3 –7. sz.)
