Deák János
Deák János (Sajógömör, 1883. jan. 11. – Marcali, 1961. jún. 7.): evangélikus teológus, egyetemi tanár. Teológiai tanulmányait az eperjesi Ev. Teológiai Akad.-n, a hallei és a bázeli egy.-en végezte, bölcsészettudományi oklevelét a bázeli egy.-en 1907-ben szerezte. 1907-től az eperjesi teológiai ak. rk., 1916-19-ben r. tanára. 1907-től egyidejűleg segédlelkész Eperjesen. 1919-24-ben a Bp.-re menekült pozsonyi Ev. Teológiai Akad. tanára, 1923-tól a pécsi tudományegy. soproni Ev. Hittudományi Karán az Ószövetség ny. r. tanára. 1930-31-ben, 1934-35-ben és 1939-40-ben a Hittudományi Kar dékánja. 1950-ben nyugalomba vonult. Elnöke volt a mo.-i Kékkereszt Egyletnek, szerk. az egylet hivatalos folyóiratát, a Józanságot. – F. m. Az állami felügyelet a protestáns felsőbb oktatásban (Eperjes, 1909); A valláserkölcsi individualizmus kifejlődése az Ó-Testamentumban (Eperjes, 1909); Die Gottesliebe in den alten semitischen Religionen (Theol. Szaklap, 1915); Az ótestamentumi írásmagyarázat, Izrael története és az ótestamentumi bibliai theológia újabb irodalma és problémái (Theol. Ért., 1916); A deuteronómiumi kérdés mai állása (Theol. Szle, 1926); A kereszténység viszonya az Ótestamentumhoz (Hitvallás és tudomány, Sopron, 1930).
