Debrőczi Tibor, Debrőci, eredeti neve Dögl
Debrőczi Tibor, Debrőci, eredeti neve Dögl (Bp., 1915. márc. 15. – Bp., 1975. dec. 20.): belgyógyász, kardiológus. Oklevelet a bp.-i tudományegy.-en szerzett (1938). Az Orvostanhallgatók Önsegélyező Egyesületének titkára volt. 1938–1948 között a bp.-i I. sz. belklinika orvosa. A II. világháború idején egy illegális partizáncsoport tagja volt, az Ellenállás c. lap értelmiségi csoportjához tartozott. 1945–48-ban a Magy. Orvosok Szabad Szakszervezetének központi titkára; az 1948-as Centenáris Orvosi Nagyhét egyik szervezője volt. 1948-tól a szekszárdi Tolna vm.-i közkórház belgyógyász ig. főorvosa. 1950–52-ben a szőnyi járási kórház belgyógyász főorvosa, a Magyar-Szovjet Olajipari Vállalat (MASZOLAJ) üzemi orvosa, 1952-től a Balatonfüredi Áll. Szívkórház belgyógyász főorvosa, ig. h.-e, 1955-től haláláig ig. főorvosa volt. Megszervezte a szívbetegek rehabilitációs központját, bevezette a kardiológiai komplex terhelés elvének alkalmazását. 1957-ben ismét megindította a balatonfüredi orvosnapokat. Irányította a Balatonfüreden létesített rendelőintézet, valamint a helyi kórházak és szanatóriumok tervezését, építését. Jelentős kardiológiai tevékenységet fejtett ki. Öngyilkos lett. – M. Balatonfüred gyógytényezői (Veszprém – Bp., 1960). – Irod. Harcok, emlékek (Az „Ellenállás”-csoport tevékenységéről, Bp., 1969); Pintér István: Magyar antifasizmus és ellenállás (Bp., 1975); Gábor György: D. T. (Cardiologia Hungarica, 1976. 1. sz.)
