Delly Szabó Géza
Delly Szabó Géza (Somogycsurgó, 1883. máj. 19. – Kolozsvár, 1961. nov. 1.): zeneszerző, karnagy. Zenei tanulmányait Csurgón a tanítóképzőn kezdte el, majd 1904-ben Münchenben Max Regernél folytatta, onnan Kolozsvárra tért vissza. 1947-ig a lutheránus elemi isk.-ban tanított. Zenei tudását 1908-1910 között a kolozsvári Konzervatóriumban Farkas Ödönnél tökéletesítette, akinek magánkonzevatóriumában 1910-11-ben tanított. Több munkáskórus mellett a nyomdászok Gutenberg Kórusát és Zenekarát vezette. Kamara- és kórusműveket, zenepedagógiai munkákat írt. Bartók egyik legelső méltatója volt. Ifjúkori kísérletek után negyedhangos részleteket is találhatunk Sappho c. operájában (1917, Franz Grillparzer szövegére), majd visszatért az utóromantika zenei nyelvéhez. – M. B-A-B-A (szvit, 1922); Eredeti székely-csángó és kalotaszegi népdalok (Kolozsvár, 1925); Missa solemnis (1931); A solfege-tanítás új módszere (1933); Gradus ad Parnassum (hegedűiskola, 1939); A kortárs (zenés történelmi játék, 1952). – Irod. Benkő András: D.-Sz. G. (Utunk, 1956. 47. sz.); Punk Tivadar: D. Sz. G. (Utunk, 1984); László Ferenc: Előfutár a szekrényben (A Hét, 1984).
