Demény Ottó
Demény Ottó (Bp., 1928. ápr. 5. – Bp., 1975. dec. 12.): költő. Bp.-en és Orosházán járt középiskolába, de nem jutott el az érettségiig. Segédmunkás lett, majd katonai szolgálatot teljesített. 1949–1953 között raktárkezelő az Országos Könyvtári Központban, egy évig forgácsoló a Lampart Gyárban, 1954-től könyvterjesztő, könyvesboltvezető. 1958-ban megjelent első verseskötetét a kritika melegen fogadta mint egy új, intellektuális munkásköltő jelentkezését. A következő másfél évtizedben lírája elmélyült, bölcs iróniájának is hangot adott, közéleti témaköre bővült. 1970-től Csepelen üzemi újság munkatársa. Utolsó éveiben betegsége miatt keveset írt. SZOT-díjjal tüntették ki (1959). – F. m. Virág utca (versek, Bp., 1958); A legszebb kor (versek, Bp., 1960); Szigorú hétfő (versek, Bp., 1963); Örömöt, könnyű álmot (versek, Bp., 1966); Ki látta Erzsit? (ifj. r. Bp., 1968); Életforma (versek, Bp., 1968); Ég föld ég (versek, Bp., 1970); Felhőárnyék (versek, Bp., 1973); Révfülöpi nyár (ifj. r., Bp., 1974); Álom a havon (versek, Bp., 1976); A tornyos ház (mesék, Bp., 1976); A kőkutya (gyermekversek, Bp., 1977). – Irod. Alföldy Jenő: D. O. (Élet és Irod., 1975. dec. 20.); Görgey Gábor: Filmkockák egy költőről (Magy. Nemzet, 1975. dec. 21.); Horváth Zsigmond: D. O. emlékezete (Új Írás, 1976. 2. sz.); Palotai Erzsi: Búcsú D. O.-tól (Napjaink, 1976. 2. sz.).
