Dénes János
Dénes János (Bp., 1914. jan. 22. – Bp., 1985. okt. 25.): orvos, sebész, gyermeksebész. A bp.-i tudományegy.-en szerezte meg orvosi oklevelét 193 7-ben. Pályafutását az István Kórházban kórboncnokként kezdte, majd ugyanott sebészként dolgozott. Zalka Ödön, majd Pólya Jenő és Mester Endre mellett sajátította el sebészi ismereteit. A gyermeksebészet iránti érdeklődését Lukács Józsefnek köszönhette. Osztályos, majd vezető főorvosként dolgozott Bánffyhunyadon, Csáktornyán, Bp.-en az István, a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban a Magy. Néphadsereg Tiszti Kórházában, Koreában, az ott működő Magy. Hadikórházban, és 1965-től nyugállományba vonulásáig a bp.-i Apáthy István Gyermekkórházban. Szorgalmazta a nyelőcső-atréziával születettek extrapleurális megműtését, aminek köszönhetően hazánkban ma már a nyelőcső-elzáródással születettek 90%-a meggyógyul. Az újszülöttkori enterocolitis necrotisans korai kórismézésének és sebészi kezelésének egyik nemzetközileg elismert úttörője volt. Már az 1960-as években kiállt a gerincvelősérvvel született gyermekek műtéti és műtét utáni kezelése mellett. Mint a Magy. Sebész Társ. Gyermeksebészeti szekciójának egyik alapító tagja, majd elnöke, számos gyermeksebészeti szimpoziont és kongresszust szervezett. Az önálló Magy. Gyermeksebész Társ. életre hívásában szerzett érdemeiért a Társ. tagjai első elnökükké választották. Öt szakkönyvben szerzőtársként szerepelt. Közleményeinek száma meghaladta a százat. Szerk. a Gyermeksebészet c. szakkönyvet. 1977-ben Markusovszky-díjban részesült. A Magy. Gyermekorvosok Társ.-a 1979-ben Bókay-, 1984-ben Schöpf-Merei-emlékéremmel tüntette ki. – F. m. Veleszületett rendellenességek (Czeizel Endrével, Szabó Lajossal, Bp., 1973). – Irod. Dr. Altorjay István: Dr. D. J. 1914-1985 (Orv. Hetil., 1986. 127.).
