Deseő Dezső
Deseő Dezső (Nagybáb, 1893. jan. 30. – Bp., 1967. máj. 12.): orvos, egyetemi tanár. A nyitrai piarista gimn.-ban érettségizett, majd a bp.-i tudományegy.-en szerzett orvosi diplomát 1913-ban. 1913-17-ben díjtalan gyakornok, később tanársegéd az Egy.-i Élettani Intézetben. Az I. világháborúban harctéri szolgálat után olasz hadifogságba került. Hazatérése után, 1919-ben kinevezték magántanárrá. 1920-ban fogorvosi diplomát szerzett. 1922-ben az Állatorvosi Főisk.-ra került, ahol segédtanárként élettant adott elő és gyakorlatokat vezetett. 1925-26-ban ösztöndíjjal a londoni egy. gyógyszertani laboratóriumában és a lipcsei egy. állatélettani intézetében végzett kutatásokat. Hazatérése után rk. majd r. tanárrá nevezték ki. Az 1934-től a műegy. 4. karaként működő Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar dékánja volt 1942-43-ban. 1948-ban, az egy. átszervezésekor nyugdíjazták. Ezután a Központi Stomatológiai Intézet fogszakorvosa haláláig. Kutatásainak középpontjában a vérképző szervek és a vérkeringés problémaköre állt. Számos tanulmányt tett közzé e témában hazai és külföldi szaklapokban. – F. m. A tréning élettana (Bp., 1934); A szív és a vérkeringés (Bp., 1943); Az ember (Csík Lajossal, Bp., 1944); A kreatin phosphorsav szerepe az izomösszehúzódásban (Bp., 1947); Élettan (Bp., 1947). – Irod. Kovács Gy.-Fehér Gy.: Az Állatorvostudományi Egyetem elhunyt tanárai (Bp., 1968).
