Dési Frigyes
Dési Frigyes (Bp., 1912. jan. 11. – Bp., 1978. márc. 26.): meteorológus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a műszaki tudományok doktora (1967). A bp.-i tudományegy.-en matematika-fizika szakos tanári oklevelet (1934), majd doktorátust (1944) szerzett. 1937-ben az Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Intézethez került, a légierőknél repülő-meteorológusként dolgozott. A II. világháborúban katona volt, hadifogságba került. 1948-ban a Magy. Néphadsereg meteorológiai szolgálatának szervezésével és vezetésével bízták meg. 1950-1974 között az Orsz. Meteorológiai Intézet ig.-ja, ill. 1970-től az akkor alakult Orsz. Meteorológiai Szolgálat elnöke volt. 1953-ban kandidátus és a meteorológiai tanszéken egy.-i tanár lett. 1958–69-ben ogy.-i képviselő, 1963–67-ben a Magy. Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, 1960-tól az Interparlamentáris Unió magyar-olasz tagozatának elnöke volt. Főbb kutatási területei a légkör egyensúlyi feltételeinek értelmezése, különös tekintettel a zivatarok előrejelzésére; a meteorológiai állomáshálózatok sűrűségének meghatározása; a meteorológiai kutatások, szolgáltatások és a környezetvédelem meteorológiai modelljének gazdasági hatékonysága. Szerkesztette az Időjárás c. folyóiratot (1953–75), s színvonalát nemzetközi szintre emelte. Több mint 150 szakcikk, ill. jegyzet és tankönyv szerzője. Jelentős szerepe volt a meteorológia népszerűsítésében. Elnyerte a Steiner Lajos-emlékérmet (1951). – F. m. A nedves hőmérséklet alkalmazása a zivatarelemzésben (Bp., 1944); A barométer, a felhő és az eső (Bp., 1951); Természetes és mesterséges eső (Aujeszky Lászlóval, Bp., 1954); A légkör dinamikája (Rákóczi Ferenccel, Bp., 1970). – Irod. D. F. 60 éves (Időjárás, 1972. 1-2. sz.); D. F. nyugalomba vonul (Időjárás, 1974. 3. sz.).
