Déznai Viktor
Déznai Viktor (Arad, 1884. máj. 25. – Kolozsvár, 1968. dec. 1.): romániai magyar közíró. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en és Párizsban, a Sorbonne-on végezte. Francia nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet és bölcsészdoktorátust szerzett. 1907-től a temesvári áll. főreálisk.-ban, 1919-től a zsidó líceumban tanított. A 20-as évektől kezdve érdeklődése az urbanisztika felé fordult. A világ elvárosiasodásának, a város és a háború viszonyának és a nagyvárosok fejlődésének problémái foglalkoztatták. Ilyen témájú cikkei jelentek meg a Temesvári Hírlap, a Világ, a Független Újság, a Korunk és az Utunk hasábjain. 1934-ben Lyonban, 1937-ben Párizsban nemzetközi urbanisztikai kongresszuson vett részt. 1945 után kidolgozta egy nemzetközi és egy hazai városkutató intézet tervét. 1948-tól 1950-ig a kolozsvári egy. tanára volt. Később az akad. kolozsvári könyvtárában dolgozott. Mintegy félszáz tanulmánya jelent meg különböző szaklapokban, köztük a bp.-i Városok Lapja, a román Urbanismue, a párizsi La Vie Urbaine, a stuttgarti Zirkel és a genfi Oeuvres hasábjain. – F. m. A természetérzékről a XVII. század francia irodalmában (Bp., 1907); A városi múzeumok és a temesvári múzeum (Temesvár, 1914); L' urbanisation du monde (Bruxelles, 1932); A D-terv (r., Gárdonyi Istvánnal, Pozsony, 1938); Szovjetunió (I-II, Bukarest, 1946).
