Dezséry László
Dezséry László (Bp., 1914. febr. 18. – Bp., 1977. nov. 8.): evangélikus püspök, író, újságíró. A pécsi tudományegy. soproni hittudományi karán doktorátust szerzett (1936). 1938-ban lelkészi vizsgát tett és 1949-ig egy.-i lelkészként működött. 1950-től 1956. okt. 28-ig a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke volt. Első publikációi 1941-ben jelentek meg. A Magyar Nemzet rendszeres cikkírója volt (1957–1977). Munkatársa, majd főmunkatársa volt a Magy. Rádió belföldi politikai adások szerkesztőségének. Sokat tett a rádiós publicisztika fejlődéséért, a riportázs és a dokumentumműsorok megújításáért. Sorozatában, a Hétvégi jegyzetekben nagyrészt pedagógiai, közművelődési és szociálpolitikai tárgyú írások hangzottak el. Volt ogy.-i képviselő (1958–62), az Orsz. Béketanács főtitkára (1962–66). A Béke Világtanács tagjaként részt vett a Béke Világtanács és az Interparlamentáris Unió ülésein. Évekig tagja volt a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának. – F. m. „Lélek s szabad nép…” (ev. költők istenes énekei, összeállítás, Bp., 1941); Oslói riport (Bp., 1948); Olvasni jó (Bp., 1958); Hétvégi jegyzetek (Bp., 1957); Egy képviselő naplójából (Bp., 1962); Az értelem nevében (Bp., 1963); India (Bp., 1977). – Irod. G. Z.: D. L. (Magy. Nemzet, 1977. nov. 9.).
