Dimény István, Herczka
Dimény István, Herczka (Bp., 1913. aug. 17. – Bukarest, 1973. jún. 19.): író, újságíró. Isk.-it Temesváron végezte, még érettségi előtt munkatársa lett Aradon a Reggel c. lapnak. 1930-tól Temesváron a 6 órai Újság szerkesztőségében dolgozott. Politikai cikkíró és képzőművészeti kritikus volt. Antifasiszta, politikai és publicisztikai tevékenysége miatt többször bebörtönözték és munkaszolgálatra rendelték. 1944-ben megszökött, Palesztinában élt 1947-ig. Visszatérése után a Romániai Magyar Szó temesvári tudósítója, majd a temesvári Szabad Szó főszerk.-je, a Bánsági Írás szerk.-je. 1953-ban Bukarestbe költözött. Lektora volt az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónak, emellett, 1960-ig nyugdíjazásáig, részt vett a Művelődési Útmutató szerkesztésében. Fordított román írók munkáiból. – M. Kovács Pál új élete (riport, Bukarest, 1949); Öntők (elb., Bukarest, 1953); Nyugalmas vasárnap (dráma, Bukarest, 1958); Olvasd és add tovább (színmű, Bukarest, 1961); Köznapi élmény (karcolatok, szatírák, Bukarest, 1963); Ştefan Szőnyi (Bukarest, 1963); Az élet peremén (posztumusz, versek, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Szász János, Bukarest, 1977). – Irod. Szilágyi András: D. I. halálára (Útunk, 1973).
