Diószegi András
Diószegi András (Békéscsaba, 1929. ápr. 12. – Zalaegerszeg, 1979. ápr. 20.): irodalomtörténész, kritikus, József Attila-díjas (1956, 1959). A középisk.-t Békéscsabán, Szolnokon, Nagyváradon, egy.-i tanulmányait a szegedi egy. bölcsészkarán végezte. 1951-52-ben Tatabányán tanított. 1952-től az Új Hang, 1953-1956 között a Szabad Nép szerkesztőségében dolgozott. 1957-től haláláig az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. 1958 és 1962 között a Kortárs kritikai rovatát vezette. 1963-1971 között a Kritika felelős szerk.-je volt. Munkássága középpontjában a századvég m. elbeszélő irodalma és a két világháború közötti szocialista próza állott. Az Irodalomtudományi Intézet által készített A magyar irodalom története c. kézikönyv több fejezetének szerzője. Foglalkozott az irodalom elméleti kérdéseivel és a kortárs irodalom elvi problémáival. Irodalomkritikai és tudományos munkásságáért megkapta a Gábor Andor-díjat (1962). – M. Gábor Andor (Bp., 1966); Illés Béla alkotásai és vallomásai tükrében (Bp., 1966); Megmozdult világban (tanulmánygyűjtemény, Bp., 1967). – Irod. Pálmai Kálmán: D. A. 1929-1979 (Irod. tört., 1979. 4. sz.); Szili József D. A. (Irod. tört. Közl., 1979. 3. sz.); Fekete Sándor: Búcsú D. A.-tól (Új Tükör, 1979. ápr. 28.); E. Fehér Pál: Nekrológ (Kritika 1979. 6. sz.); Szili József Búcsú D. A.-tól (Élet és Irod., 1979. 17. sz.); D. A. Nekrológ (Népszabadság, 1979. ápr. 22.); D. A. Nekrológ (Magy. Nemzet, 1979. ápr. 22.); D. A. Nekrológ (Népszava, 1979. ápr. 24.); Marosi Gyula: DIÓ (Élet és Irod., 1985. márc. 22.).
