Dobi István
Dobi István (Szőny, 1898. dec. 31. – Bp., 1968. nov. 24.): miniszter, miniszterelnök, az Elnöki Tanács elnöke. Szegényparaszti családból származott. Az elemi isk. hat osztályát végezte el. 1916-ban került kapcsolatba a földmunkásmozgalommal. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt, fogságba esett, majd internálták. 1921-ben visszatért szülőfalujába, ahol rendőri felügyelet alá helyezték. Az alatt is tevékenykedett a Földmunkások Orsz. Szövetségében és a szociáldemokrata pártban, de 1936-ban mégis a Független Kisgazdapártba lépett be. A szegényparaszti szárny vezetője lett. Mint az FKgP Orsz. Választmányának tagja s a Parasztszövetség szervező titkára, 1937-től a Földmunkás Tagozat elnöke orsz. hatáskörű tevékenységet fejtett ki. Egy ideig a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamaránál dolgozott. 1930-ban beválasztották az Orsz. Mezőgazdasági Kamarába, tagja lett az Orsz. Mezőgazdasági Munkabér Bizottságnak is. A II. világháború éveiben mint a Parasztszövetség országos szervező titkára (1941–43) és a Földmunkás Szakosztály elnöke (1943–46) együtt küzdött a kommunistákkal és a szociáldemokratákkal. 1944-ben bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, de hamarosan behívták katonának, fogságba esett, 1945 nyarán tért vissza. 1945. nov. 15. – 1946. febr. 23. között állammin., 1946. febr. 23-tól nov. 30-ig földmívelésügyi min., 1946. dec. 18. – 1947. szept. 24. között ismét állammin. volt. Az FKgP alelnökeként, majd 1947. jún. 3-tól elnökeként szerepe volt az FKgP a munkáspártokkal való együttműködésében. 1948. ápr. 16-tól dec. 10-ig földmívelésügyi min., 1948. dec. 10-től 1949. szept. 5-ig miniszterelnök, 1949. szept. 5-től 1952. aug. 14-ig a minisztertanács elnöke, majd 1952. aug. 14-től 1967. ápr. 14-ig, nyugdíjba vonulásáig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Tagja volt 1954-től 1968-ig a Hazafias Népfront Orsz. Tanácsának, 1955–65-ben a Termelőszövetkezeti Tanácsnak. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban következetesen kiállt a szocialista építés védelmében, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása és a szocialista építés folytatása mellett. 1959 őszén kérte felvételét az MSZMP tagjai sorába, a Központi Bizottság tagjává választotta. 1968-tól az Orsz. Szövetkezeti Tanács elnöki tisztét is ellátta. Komárom m. ogy.-i, képviselője volt. – M. A parasztság jövője a szövetkezet (Bp., 1955); Szocialista mezőgazdaság – gazdag parasztélet (Bp., 1958); Vallomás és történelem (önéletrajz, I-II., Bp., 1962). – Irod. D. I. (Népszabadság, 1968. nov. 26.); Gulyás Pál: Küzdelmes, hősi élet. Emlékezés D. I.-ra (Népszabadság, 1973. dec. 31.); Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945-1947 (Bp., 1975); Pintér István: Magyar antifasizmus és ellenállás (Bp., 1975); Vida István: Fejezetek D. I. életéből (1898–1968) (Bp., 1977); Ortutay András: D. I. és Szőny 1945-ben (Új Forrás, 1978. 3. sz.); Szántó Ferenc: 80 éve született D. I. (Új Forrás, 1978. 3. sz.).
