Döbrentei Gábor
Döbrentei Gábor (Somlószőllős, 1785. dec. 1. – Buda, 1851. márc. 28.): író, fordító, szerkesztő, az MTA r. tagja (1830). Pápán és Sopronban végezte iskoláit (1805), könyvtárosa és titkára volt a soproni líceum neves önképzőkörének. A wittenbergi és a lipcsei egy.-en tanult. Hazatérve gr. Gyulay Lajos nevelője lett Erdélyben, s 1817–19-ben együtt végezték jogi tanulmányaikat Marosvásárhelyen. 1814-től 1818-ig Kolozsváron az Erdélyi Magyar Museum c. folyóiratot szerk., amelynek 1818-i pályázatára írta Katona József Bánk bánját. 1819-ben az Erdélyi Magyar Tudós Társ. titkára lett Marosvásárhelyt. 1820-tól 1823-ig Pesten, 1823–24-ben Bécsben élt, hazatérve a budai kerület tartományi másod-albiztosává, 1841-ben kerületi főbiztossá, 1844-ben kir. tanácsossá nevezték ki. Az 1825-i ogy.-en Pozsonyban megismerkedett Széchenyi Istvánnal. 1828-ban az MTA alapszabályait kidolgozó bizottság tagja és jegyzője, 1831-től 1836-ig az MTA első titkára volt. Ebben az időben szembekerült az Aurora-körrel, majd a reformeszmék híveivel. Része volt az ún. Conversationslexikoni pörben. Szerk. a Magyar Tudós Társ. Évkönyveit (1833 és 1835), a Régi Magyar Nyelvemlékek 4 kötetét (1838, 1840, 1842, 1846). 1830-ban főmunkatársa és irányítója a Wigand-féle Közhasznú Esméretek Tára c. lexikonnak, 1833-tól 1835-ig a budai Várszínházban működő együttes ig.-ja. 1842-ben kiadta Berzsenyi Dániel összes műveit. Egyike volt a m. ifjúsági irodalom megteremtőinek (Pali és Minka olvasni tanul, Pest, 1829, és a Kis Gyula könyve, Pest, 1829). Nagy műveltségű, de csekély tehetségű író volt. Széles körű irodalmi és közéleti tevékenységet folytatott, irodalompolitikájában döntő szerep jutott főúri összeköttetéseinek. – F. m. D. G. külföldi színjátékai (fordítások, I–II., Bécs, 1821–22); Charaktert festő s elmés mulatságos anekdoták (Pest, 1827); Shakespeare remekei (Shakespeare-fordítások, Pest, 1830); Huszárdalok (Buda, 1847). – Irod. Bodor Aladár: D. G. erdélyi szereplése (Bp., 190; Jancsó Elemér: D. G. élete és munkássága (Kolozsvár, 1944). – Szi. Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Virág Benedek versei.
