Dobrovits Aladár
Dobrovits Aladár (Bp., 1909. okt. 15. – Bp., 1970. ápr. 3.): művésztörténész, egyiptológus, muzeológus, egyetemi tanár, a művésztörténeti tudományok doktora (1957), az ókori Kelet kutatásának kiváló képviselője. Egy.-i tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte, 1934-ben doktorált az ókori keleti népek történetéből. 1934. márc. 1-től a Szépművészeti Múz.-ban dolgozott az Antik Osztályon, egy ideig a Modern Képtárban is. 1936-ban és 1939-ben Franciao.-ban ösztöndíjas, a Louvre egyiptomi osztályán gyakornok. 1939-ben közreműködött a Szépművészeti Múz. első egyiptomi kiállításának rendezésében. A háború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban 1944. okt.-ig, majd katona volt. 1945. ápr.-ban amerikai, utána francia hadifogságba került. 1946-ban érkezett haza. A Szépművészeti Múz. Antik Osztályának vezetője lett (1949) és az MNM Elnöki Tanácsának tagja, majd főtitkára. 1947-ben a bp.-i tudományegy. magántanárává képesítették. Ebben az évben kiállítást rendezett a magángyűjtemények antik anyagából, 1949-ben megrendezte az állandó egyiptomi kiállítást a Szépművészeti Múz.-ban. 1949-től az Iparművészeti Múz. főig.-ja. 1951-52-ben a debreceni tudományegy. megbízott tanára. 1957–58-ban múz. ig.-i és tanári munkája mellett a Művelődésügyi Min. múz.-i főosztályának vezetője volt. 1958-tól az ELTE bölcsészettudományi karán az ókori keleti tanszék tanára. 1949–56-ban a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat ügyvezető alelnöke, 1958-ban az Ókortudományi Társaság egyik alapítója. 1961-től részt vett az MTA Klasszika-filológiai és Orientalisztikai Bizottságaiban. Alapítója és szerk.-je az Antik Tanulmányoknak 1954–58-ig, ugyancsak ő alapította az Iparművészeti Múzeum Évkönyvét és szerk. 1954-től 1972-ig. Tanítványai közül kiváló egyiptológusok kerültek ki, 1965-ben a prágai Károly Egy. Egyiptomi Intézete t. tagjává avatta. Felesége volt Dömötör Tekla etnográfus. – Tudományos munkássága elsősorban az ókori Kelet művészetének, irodalmának, vallásának és filozófiájának kérdéseire terjedt ki. Ebben a tárgykörben több tanulmánya és cikke jelent meg. Jelentősek az egyiptomi és mezopotámiai irodalmat művészien tolmácsoló fordításai. Munkássága kiterjedt a modern művészetelmélet és az iparművészet elvi kérdéseire is. Kitüntették a Magyar Népköztársaság Érdemrendje V. fokozatával (1950). – F. m. A római császárkori Osiris-vallás megértéséhez (Bp., 1934); Egyiptom és a hellénizmus (Bp., 1943); Egyiptom festészete (Bp., 1944); A fáraók művészete (Bp., 1947); A paraszt panaszai). Óegyiptomi novellák (ford., utószó és jegyz. Kákosy Lászlóval, Bp., 1963); Bábel tornya, (Kákosy Lászlóval–Komoróczy Gézával, Bp. 1964); Egyiptom és az ókori Kelet világa (I-II., összegyűjtött tanulm., Bp., 1975); Válogatott tanulmányok 1. Egyiptom és az antik világ (válogatta Kákosy László, Szilágyi János György, szerk. Kákosy László, Bp., 1979); 2. Irodalom és vallás az ókori Egyiptomban (válogatta Kákosy László, Szilágyi János György, bibliográfiával, Bp., 1979). – Irod. Kákosy László: D. A. és Wessetzky Vilmos hatvan éves (Antik Tanulm., 1969); Hahn István: D. A. (Antik Tanulm., 1970); Kákosy László: D. A. munkáinak jegyzéke (Antik Tanulm., 1970); Kákosy László: D. A. (Nagyvilág, 1970, 6. sz.); Kákosy László: D. A. (Archaeol. Ért. 1971.; Acta Archaeologica, 1971); Kiss Ákos: Emlékezés D. A.-ra (Műv. tört. Ért., 1971. 3. sz.); Wessetzky Vilmos: D. A. (Bull. 36, 1971); Sárkány Mihály: D. A. (Ethnogr., 1971). – Szi. Grigássy Éva: D. A. emlékére (vers, Nagyvilág, 1970. 6. sz.).
