Dobsa Lajos
Dobsa Lajos (Makó, 1824. okt. 6. – Kosgyán, 1902. júl. 9.): drámaíró. Nemesi birtokos családból származott. Debrecenben tanult, majd 1844-ben ügyvédi vizsgát tett Pozsonyban. 1844–46 között mint műkedvelő színész számos vidéki városban fellépett. 1846-ban külföldre utazott. Németo-ban, Londonban, majd Párizsban élt. Szemtanúja volt az 1848. febr.-i francia forradalomnak, melyről könyvet is írt Az 1848 évi franczia forradalom címen (Pest, 1848; új kiadása, Bp., 1948). 1848 nyarán tért haza. A szabadságharcban kormánybiztos. 1850-ben elfogták, s 6 hónapig az Újépületben tartották fogságban. Ezután Pesten élt 1875-ig, amikor is feleségével kosgyáni birtokára költözött. 1869–1875-ben ogy.-i képviselő balközéppárti programmal. 1862-től a Kisfaludy Társ. tagja. Első színművét (Március 15-e) 1848. dec.-ben mutatta be a Nemzeti Színház. Az 1850-es évek egyik legsikeresebb drámaírója volt, 1863-ban azonban – minthogy úgy érezte, hogy mellőzik – visszavonult az irodalmi élettől. Több színműve kéziratban maradt. – M. D. L. színművei (I–II. Pest, 1853); IV. László (Színházi Naptár, dráma, 1857); I. István király (dráma, Bp., 1880); Aba Sámuel (dráma, Bp., 1895); Attila és Ildikó (Bp., 1901). – Irod. Diószeghy András: Rotaresti D. L. (Makó, 1927); Illés Endre: Elfelejtett szerzők (Tükör, 1937)
