Dóczy Jenő
Dóczy Jenő (Nagykőrös, 1881. szept. 16. – Bp., 1937. márc. 8.): író, kritikus, irodalomtörténész. Bp.-en végzett jogot. 1909-ben lépett a földművelésügyi min.-ba, ahonnan mint miniszteri osztálytanácsos került 1928-ban nyugdíjba. Utána a Mezőgazdasági Múz. könyvtárát vezette. Megindította a m. mezőgazdasági bibliográfia kiadását A m. gazdasági irodalom könyvészete címmel. 1925–33-ban a Magyarság c. lap belső munkatársa. Kultúrpolitikai, esztétikai és irodalomtörténeti tanulmányait, novelláit a Nyugatban, az Új Magyar Szemlében és a Napkeletben adta közre. A Magyarságban írt kritikái Acherontinus álnéven jelentek meg. Ady baráti köréhez tartozott és sokat tett az Ady-kultusz kialakulása érdekében. Kiadta Ady Endre válogatott verseit (Bp., 1921). Szerkesztette Földessy Gyulával az Ady Múzeumot (1924–25). Wellmann Imre–Bakács J. –Gerendás E.-vel: A magyar gazdasági irodalom könyvészetét (I–II. Bp., 1934–38). – F. m. Ignotus irodalomtörténeti szerepe és jelentősége (Bp., 1924); Arany János (Életképek, Bp., 1929); Dédácsi idill (Kazinczy Ferenc apokrif naplója, Bp., 1938). – Irod. Schöpflin Aladár: D. J. (Nyugat, 1929); Földessy Gyula: D. J. (Napkelet, 1937.)
