Dorning Henrik
Dorning Henrik (Polgárdi, 1880. febr. 24. – Csömör, 1960. febr. 16.): rendőrtiszt, rendőrségi szakíró, ornitológus. 1896-1901 között a bp.-i tudományegy.-en végezte tanulmányait, 1907-ben jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1897-től a bp.-i államrendőrség díjnoka, 1901-től rendőrgyakornok. 1908-10-ben mint helyettes vezette a bp.-i rendőrségi gyermekbíróságot, 1913-18-ban mint főkapitányi titkár a személyi, fegyelmi és szervezési ügyek előadója volt a főkapitányságon. 1918-20-ban a bűnügyi osztály csoportvezetője, 1920-22-ben a Belügyminisztériumba beosztva teljesített szolgálatot, s részt vett az államrendőrség megszervezésében. 1922-ben c. bp.-i főkapitányhelyettes, 1924-ben tényleges főkapitányhelyettes lett. 1922-től 1928-ig a rendőrség országos szaktanulmányi felügyelője és a rendőrtiszti tanfolyamok vezetője. 1928-1934 között a bp.-i rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályát vezette. 1932-34-ben a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottság alelnöke. 1934-ben nyugalomba vonult. Büntetőjogi és rendőri tanulmányokon kívül jelentős ornitológiai tanulmányokat is írt. – F. m. Külföldi rendőrségek. A német, osztrák és francia rendőrségek szervezete (Bp., 1916); Optika a nyomozás szolgálatában (Bp., 1916); A rendőrség intézményének fejlődése, különös tekintettel a m. kir. áll. rendőrségre és a m. rendőri szakoktatásra (Bp., 1923; németül: Bp., 1926); A büntetőjog tankönyve (Varga Lajossal, 13., jav. kiad., Bp., 1942). – Irod. Keve András: Vasvári Miklós, Vönöczky-Schenk Jakab és D. H. (Állattani Közlemények, 1961).
