Dunyov István
Dunyov István (Vinga, 1816. júl. 28. – Pistoia, Olaszo., 1889. aug. 29.): honvéd alezredes és olasz ezredes. 1843-ban ügyvédi diplomát szerzett Pesten. Az aradi radikális mozgalmak egyik vezetője volt. 1848-ban önkéntes nemzetőr, ideiglenes hadügyész Gál László aradi nemzetőrparancsnok oldalán. 1852-ben az osztrák hadbíróság halálra ítélte, majd ezt tízévi várfogságra változtatta. 1859-ben Itáliába távozott. 1860-ban Garibaldi szabadságharcosai közé állt és részt vett D-Itália felszabadításáért folytatott harcokban. Garibaldi ezredesnek nevezte ki. 1862-ben Frigyesi Gusztávval együtt m. önkénteseket szervezett Garibaldi mellett és emiatt üldözésben volt része. Fő érdeme, hogy élete végéig következetesen kitartott Garibaldi nemes célkitűzései mellett és képviselőjévé vált a m. emigrációban a nemzetköziség elveire épülő, republikánus és demokratikus tartalmú politikai irányzatnak. Emiatt ellentétbe került az olasz monarchiára támaszkodó emigrációs vezetéssel és 1868-ig megszakadtak a kapcsolatai Kossuth Lajossal is. Az 1867-es kiegyezés után Vingán képviselőnek jelölték, de elutasította és az örök emigrációt választotta, hasonlóan Kossuthhoz. Elítélte a kiegyezést, különösen annak a nemzetiségekre káros vonatkozásait. Utolsó éveit Pistoiában töltötte. Írásai megjelentek különböző m. és olasz újságokban. – M. A föld és fokozatos meghódítása (A földrajz és a kereskedelem története 21 előadásban. Boccardo Jeromos után fordítva. Pest, 1872). – Irod. Lukács Lajos: Garibaldi magyar önkéntesei és Kossuth 1860–61-ben (Bp., 1962); . Lukács Lajos: Garibaldi e l'emigrazione ungherese 1860–1862 (Modena, 1965).
