E. Kis Sándor
E. Kis Sándor (Hajdúhadháza, 1914. febr. 5. – Debrecen. 1984. júl. 7.): nyelvész. A debreceni ref. gimn.-ban érettségizett 1932-ben, majd a debreceni tudományegy.-en folytatta tanulmányait m.-latin szakon. Csűry Bálint tanítványaként népnyelvkutatással kezdett foglalkozni. Miután megszerezte diplomáját, rövid ideig Kisújszálláson tanított. A II. világháborúban frontszolgálatot teljesített, hadifogoly volt. Hazatérése után Bp.-re került, ahol a Pedagógiai Főisk. ig.-ja lett. Ennek megszűnte után 1954-től Debrecenben tanfelügyeleti szervek munkatársa, mint ilyen a debreceni városi tanács művelődési osztályán dolgozott, végül h. ig.-nak nevezték ki a debreceni felsőfokú Tanítóképző Főisk.-ra. Itt működött nyugalomba vonulásáig, 1975-ig. Főként helynév- és tájszótörténettel foglalkozott. Nyelvművelő, névfejtő, szómagyarázó írásait az Élet és Tudomány, a Magyar Hírlap, a Magyarország, a Köznevelés, az Agrártörténeti Szemle, az Etnographia és a Magyar Nyelv c. lap közölte. – Irod. Sebestyén Árpád: E. K. S. (Magy. Nyelv, 1985. 3. sz.).
