Éber Ernő
Éber Ernő (Bp., 1874. okt. 9. – Bp., 1968. szept. 7.): állattenyésztő, agrárpolitikus, gazdaságtörténész. 1895-ben szerzett diplomát a magyaróvári Gazdasági Akadémián. Ezt követően berekegyházán lett gazdasági segédtiszt, majd az 1897-ben megjelent cikkére felfigyelve, a szövetkezetügy hazai apostola, Károlyi Sándor meghívta a fóti birtokra titkárnak. 1899-ban az Erdélyi Gazdasági Egylet segédtitkára lett Kolozsváron, ahol a Tudományegy.-en jogi diplomát is szerzett. 1907-ben a Sopron megyei Gazdasági Egylet titkára, 1917-ben ügyvezető ig.-a lett. Sopronon vm. tb. főjegyzőjévé is megválasztották. Nevéhez fűződik a Soproni Tejszövetkezet és a csermajori földművesiskola alapítása. Az I. világháború után Bp.-re költözött, ahol 1924-ben megindította és 1939-ig szerkesztette az Állattenyésztők Lapját, 1932-től pedig az Állattenyésztők Naptárát. Emellett 1927-38 között a Földművelésügyi Min. megbízásából a tej és tejtermékek tápláló értékének kutatásával, továbbá az ezekhez kapcsolódó propagandatevékenységgel foglalkozott. Lényegében nevéhez fűződik az iskolatej-akció. Ezekben az években több nemzetközi kongresszuson is részt vett. 1938-ban a Magyar-Olasz Bank Rt. gazdasági tanácsosa lett. – 1940-ben lefordította magyarra A. Smith híres kétkötetes művét (Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól), 1946-ban pedig G. Marshall amerikai vezérkari főnök 1943-45 közötti jelentéseit fordította le, amelyet négy kiadásban is közreadtak. Mint gazdaságtörténész 1942-ben a Széchenyi család birtokairól adott közre egy gazdaságtörténeti kötetet, majd 1950-ben az MTA a magyar állattenyésztés múltjának története megírásával bízta meg, s e munkája 1961-ben jelent meg. 1952-től a Magy. Mezőgazd. Múz. tudományos munkatársa volt, s 1957-től nyugdíjasként a Múz. egyik agrártörténeti szakértője. – F. m. A mezőgazdasági válság és annak okai (Magyar Gazdák Szemléje; 1897. 10. sz.); Fajok harca. Adatok az erdélyi nemzetiségi kérdéshez (Bp., 1905); A magyar mezőgazdaság átalakulásának föltételei (Bp., 1906); Nagybirtok-kisbirtok (Bp., 1930); Ésszerű birtokpolitika (Bp., 1935); A czenki földesúr (Bp., 1942); Mi a magyar paraszt és mi lehetne (Szeged, 1944); Gazdaságos takarmányozás (Weiser Istvánnal, Bp., 1947, 1948); A magyar állattenyésztés fejlődése (Bp., 1961). – Irod. Taraba Mária: É. E. (Magyar agrártörténeti életrajzok A-H, Bp., 1987).
