Edvi Illés Aladár
Edvi Illés Aladár (Kapuvár, 1858. jan. 6. – Bp., 1927. ápr. 24.): gépészmérnök. Műegy.-i tanulmányait Bp.-en, Münchenben és Aachenben végezte. Pályafutását a Ganz Gépgyárban kezdte, 1882-től a bp.-i állami iparisk. tanára, majd felsőiparisk.-i ig. Nevéhez fűződik ez intézmény korszerűsítése és színvonalának emelése. 1902-től a kereskedelmi min.-ban az iparfejlesztő műszaki osztály vezetője. A műegy.-en rk. tanári minőségben Mo. iparáról tartott előadásokat. Szakirodalmi munkássága közgazdasági, ipari, technológiai és technikatörténeti kérdésekre terjedt ki. A krómvas és a krómacél c. tanulmányát a Mérnök Egylet 1891-ben Hollán-pályadíjjal jutalmazta: 1892-től 1917-ig a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyének szerk.-je. – M. A középkor vasművessége (I–II., Bp., 1896); A reneszánsz korának vasművessége (Iparosok olvasótára, III. évf. 8. sz., Bp. 1897); A XVII–XIX. század vasművessége (Iparosok olvasótára, IV. évf. 2–3. sz., Bp., 1898); Vastechnológia (Bp., 1900); A magyar korona országainak gyáripara az 1906. évben (Bp.). – Irod. E. I. A. (Nekrológ, Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1927.)
