Endlicher István László
Endlicher István László (Pozsony, 1804. jún. 24. – Bécs, 1849. márc. 28.): botanikus, történetkutató, filológus. Papnak készült. 1823-ban a pesti egy.-en filozófiából doktorált. 1828-ban a bécsi udvari könyvtárban nyert alkalmazást; az ókori latin klasszikusokkal, középkori latin szerzőkkel, a kínai nyelvvel (ő írta német nyelven az első kínai nyelv könyvet) és m. történeti forrásokkal foglalkozott. Kiadta az admonti kódexből az I. István korából származó két törvénykönyvet. Érdeklődése mindinkább a botanika felé fordult. 1836-ban a bécsi udvari természetrajzi múz. növénytani gyűjteményének őre lett. Új növényrendszere általános elismerést váltott ki. Ebben először osztotta fel a növényvilágot telepes és száras növényekre. 1840-ben a bécsi egy. növénytan tanárává és a botanikus kert ig.-jává nevezték ki. Tagja volt az osztrák és a német parlamentnek. A forradalmi fiatalok fellépése miatt elmenekült Bécsből, és csak 1848 késő őszén tért vissza. A m. történeti források kutatása miatt az udvar m.-barátsággal vádolta. Öngyilkos lett. Nagy értékű (36 000 Ft) könyvtárát és növény gyűjteményét már korábban az államnak ajándékozta. – F. m. Anonymi Belae Regis notarii de gestis Hungarorum liber (Viennae, 1827); Flora Posoniensis (Posonii, 1830); Genera plantarum secundum ordines naturales disposita (Vindobonae, 1838–40); Grundzüge einer neuen Theorie der Pflanzenzeugung (Wien, 1838); Iconographia generum plantarum (Vin dobonae, 1838–1840); Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana (SangaIli, 1849). Irod. Kanitz Ágost: E. I. emlékezete (Magy. orvosok és természetvizsgálók munkálatai, XI. Pest, 1886).
