Engel Károly
Engel Károly (Rákópribóc, 1879. jan. 22. – Bp., 1968. febr. 4.): orvos, egyetemi tanár. Tanulmányait Bécsben és Bp.-en végezte, Bp.-en 1902-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. 1902-1909 között Korányi Frigyes klinikáján tanársegéd, majd Jendrassik Jenő adjunktusa. 1912-ben A vér és anyagcsere betegségei tárgykörből magántanári képesítést szerzett, majd 1929-ben c. rk. tanári címet és egy.-i vizsgáztatási jogot kapott. 1922-től az Apponyi Albert Poliklinika belgyógyászati osztályának vezetője, 1925-től a belgyógyászati diagnosztika egy.-i előadója lett. (1930-ban egészségügyi főtanácsosi címet kapott. Számos tudományos tanulmányával szerzett hazai és nemzetközi elismerést. Ő írta le először az 1919. évi nagy csuklási járványt, tisztázta ok- és kórtanát. Elnöke volt a Közkórházi Orvostárs.-nak, alapító elnöke a Belgyógyászati Társ.-nak, szerk.-je a Belorvosi Archívumnak. Számos kül- és belföldi társ. t., ill. l. tagjává választotta. – M. Az intravénás injekciókról (Bp., 1926); A gyomorfekélyről (Bp., 1928); Belgyógyászati diagnosztika (Bp., 1929); Belgyógyászati vénygyűjtemény (Bp., 1929); A vérkeringési szervek syphilise (Bp., 1931); A belgyógyászati therapia technikája (Bp., 1935).
