Eperjessy Antal
Eperjessy Antal (Magyarfráta, 1899. jan. 16. – Bp. 1982. ápr. 9.): gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1960). Katonaként vett részt az I. világháborúban, majd 1922-ben szerzett általános mérnöki, 1929-ben gépészmérnöki oklevelet a bp.-i Műegy.-en. 1922-ben a folyamőrségnél helyezkedett el mérnökként, 1925-től a Haditechnikai Int.-ben dolgozott, ahol 1939-től mérnök- százados, 1942-től mérnökőrnagy volt. 1945- jan.-ban az intézettel együtt Berlinbe, majd Hillerslebenbe került, s okt.-ben tért haza. Ezt követően a bp.-i hidak kiemelésénél és helyreállításánál dolgozott. 1946-48-ban a MÁVAG-ban volt géptervező, 1948-49-ben a Haditechnikai Int.-ben a tüzérség műszaki referense. Ezt követően a különleges fegyverek osztályát vezette, 1950-52-ben pedig a tüzérségi tudomány előadótanára. Emellett a BME Hadmérnöki Karán meghívott előadó volt. 1952-től a BME-n docens, 1954-től a Fegyvertechnikai Tanszék egy.-i tanára. 1956-ban vonult nyugalomba, s 1959-től óraadóként tanított a BME-n. Ekkor írta meg kandidátusi disszertációját Néhány járulékos hatás a lövegek magassági irányzógépeinél címmel. – F. m. A löveg. 1. köt. Csőszerkezetek elmélete (Bp., 1951); A löveg. 2. köt. Csavarzárak elmélete (Bp., 1951); A löveg. 3. köt. Lövegfékek és helyretolók elmélete (Bp., 1951, 1955); Löveg. 4. köt. Lövegszerkezetek méretezése (Bp., 1956, példatárakkal).
