Erdélyi Attila
Erdélyi Attila (Bp., 1934. máj. 1. – Párizs, 1971. máj. 6.): festő. 1950-től a Képző- és Iparművészeti Gimn.-ban tanult Somogyi József osztályában. 1955-től a Képzőművészeti Főisk. szobrász szakának növendéke lett. 1956-ban külföldre távozott. 1957-ben Párizsban, 1957-től 1959-ig Stuttgartban tanult. 1960-tól Párizsban festő és grafikus, s emellett szobrászkivitelezőként is vállalt munkát. 1965-67-ben Spanyolo.-ban élt, ahol André Bloch építésszel dolgozott építészeti vállalkozóként. 1967-ben visszatért Párizsba. Rövid festői periódusa alatt megalkotta monumentális kompozícióváltozatait, egyetlen tematikát fejtve ki. Fájdalmasan vánszorgó vagy vergődő embereket, embertömegeket festett és rajzolt expresszív lendülettel, komor színekkel. Hagyatéka a szarvasi Tessedik Sámuel Múz.-ba került 1976-ban. Egyéni kiállításai (emlékkiállítások): Párizs, Transposition Galérie (1972); Szarvas, Tessedik Sámuel Múz. (1978); Bp.-i Történeti Múz. (1987). Rajzai Czipri Éva verseivel egy kötetben Békéscsabán, 1979-ben jelentek meg. – F. m. Rajzok: Akt-kompozíciók (1961); Figurális kompozíciók (1966). Festmények: Akt-kompozíciók (1966); Figurális kompozíciók (1967). – Irod. Lucette Schouler: A. E. (Carrefour, 1972. jan. 11.); Robert Vrinat: A. E. (Nouveaux Jours, 1972. jan. 15.); Németh Lajos katalógus-előszava a bp.-i emlékkiállításhoz (1987).
