Erdélyi József
Erdélyi József (Újbátorpuszta, 1896. dec. 30. – Bp., 1978. okt. 4.): költő, Baumgarten-díjas (1929, 1931, 1933). Isk.-it Nagyszalontán, Déván és Mezőtúron végezte. 1915-től harcolt az I. világháborúban az orosz fronton. 1918-ban a debreceni egy.-en jogot hallgatott, majd Bp.-en beállt vöröskatonának, s a román fronton harcolt. A 20-as években gyalog bejárta az országot. Első versei 1921-ben a Nyugatban jelentek meg. Első kötetei (Ibolyalevél, 1922, Világ végén, 1924) a népdalok egyszerűségét, a Petőfi-hagyományt idézték a modern ember érzékenységével. Szegényparaszti indulatát megfogalmazva a népi mozgalom előfutára lett. 1923-tól az Est-lapok munkatársaként dolgozott, 1931-ben Párizsban járt. Verseit a Nyugat, a Válasz, a Magyar Csillag közölte. Nyelvészettel is foglalkozott (Eb ura fakó, 1937). A fasiszta ideológia hatására szélsőjobboldali pártokkal lépett kapcsolatba, a háború alatt antiszemita verseket jelentetett meg. 1944-ben Nyugatra távozott, majd Romániában bujkált, 1947-ben önként jelentkezett a hatóságoknál. Elítélték háborús bűnösként. Szabadulása után (1950) ismét bekapcsolódott az irodalmi életbe, Visszatérés c. verseskötetével 1954-ben. – M. Délibáb és szivárvány (versek, Pápa, 1927); Az utolsó királysas (versek, Pápa, 1928); Tarka toll (versek, Pápa, 1931); Felkelt a nap (versek, Bp., 1933); Negyedik rapszódia (Bp., 1937); Fehér torony (válogatott versek, Bp., 1938); Örök kenyér (verses elbeszélés, Bp., 1938); Látjátok feleim. A Halotti beszéd költészete (esszé, Bp., 1939); Emlék (versek, Bp., 1944); Niobe (Hitregék, Kecskemét, 1941); Fegyvertelen (önéletrajz, Bp., 1942); A harmadik fiú (önéletrajz, Bp., 1942); Toldi-kéz (versek, Bp., 1943); Visszatérés (versek, Bp., 1954); Csipkebokor (válogatott versek, Bp., 1955); Arany ménes (versek, Bp., 1959); Szőlőfürt (versek, Bp., 1965); Aranylakodalom (válogatott versek, Bp., 1972); Zengő csillag (versek, Bp., 1976); Csontfurulya (versek, Bp., 1979); Aranyalma (versek, Bp., 1982); Minden élők útján (versek, Bp., 1982). – Irod. Vadas József E. J. költészetéről (Irod. tört., 1974. 1. sz.); Kovács Kristóf András: E. J. versépítése (Literatura, 1976. 2. sz.); Pomogáts Béla: E. J. költészete és a népies hagyomány (Irod. tört. Közl., 1977. 1. sz.); Sz. J.: Mezőtúri diákévek. Beszélgetés E. J. költővel (Szolnokmegyei Néplap, 1978. máj. 27.); Bata Imre: E. J. halálára (Élet és Irod., 1978. 40. sz.); Fodor András: E. J. (Forrás, 1979. 1. sz.); Szamos József Halva halhatatlan. E. J. (Új Látóhatár, 1979. 4-5. sz.); Kristó Nagy István: E. J. emléke (Confessio, 1980. 1. sz.); Kiss Tamás: Emlékek E. J.-ről (Alföld, 1984. 12. sz.); Medvigy Endre és Moser Zoltán írása E. J. verseiről (Holnap, 1991. 3. sz.).
