Erdélyi Pál
Erdélyi Pál (Sárospatak, 1864. febr. 12. – Bp., 1936. máj. 5.): könyvtáros, irodalomtörténész, egyetemi tanár. ~ János fia. 1882–86 között a bp.-i egy.-en tanult, 1886-ban gyakornok az OSZK-ban, 1893-tól könyvtári segéd, 1894-től segédőr, 1900–19 között a kolozsvári egy. könyvtárának ig.-ja, korszerű épületének építtetője, 1911–19-ben a kolozsvári egy.-en a m. irodalom ny. r., ill. Szegeden c. ny. rk. tanára. A Magyar Könyvszemle munkatársa (1886–92), az Erdélyi Múzeum c. folyóirat szerk.-je (1906–17), az Erdélyi Múz. Egylet főtitkára (1911–19). Nyugalomba vonulása után 1920–29-ben Komárom vm,-ben, utána Bp.-en élt. A régi m. költészetre vonatkozó kutatásai jelentősek. Kiadta Barakonyi Ferenc költeményeit (Kolozsvár, 1907), összegyűjtötte a kuruc költeményeket (Kuruc költészet, Magyar Remekírók, Bp. 1903). – F. m. Fáy András élete és művei (Bp., 1890); Balassa Bálint (Bp., 1899); Énekes könyveink a XVI. és XVII. században (Bp., 1899); Az erdélyi könyvtárakról (Kolozsvár, 1912). – Irod. Asztalos Miklós: E. P. (Magy. Könyvszle, 1937, 1. sz. nekrológ.)
